Eredetükről, őstörténetükről saját vagy tárgyilagos írásos emlék nem maradt fent. A gepidák a gó- tokkal azonos keleti germán nyelvet beszéltek, de valószínűleg más dialektusban. Más népekkel nem házasodtak, még a rokon eredetű népekkel is feszült viszonyban voltak. A gepida embertípus közepes termetű, arányos testalkatú, jellemzően északi típusú volt, bár később átmeneti típusok is kialakultak. A valószínűleg keleti germán eredetű, magát gazdagnak, bőkezűnek elnevező népcsoport első egyértelmű régészeti nyomait a Visztula torkolatvidékétől lehet nyomon követni a 2-3. századtól kezdődően. A Kárpát-medencében, pontosabban a Szamos-Tisza és a Körösök vidékén a 3-4. században jelentek meg. Átmenetileg önálló hatalmi tényezőként innen törtek ki rendszeresen kelet és dél felé, újabb területekért harcolva. A gepidák eleinte törzsszövetségi vezetés alatt, faluközösségekben éltek. A valós hatalmat a népgyűlés gyakorolta. Királyt csak sorsdöntő történelmi helyzetben választottak. A hun királyi központ és birodalom kialakulásakor nekik behódolva, de önazonosságukat megtartva éltek, Attila szövetségesévé váltak. Attila halála után a gepidák valószínűleg szert téve a királyi kincsekre minden irányban jelentős területeket foglaltak el, melyet a kelet-római birodalom is elismert. A bizánci császár is szövetségesévé fogadta őket, az így kibontakozó kapcsolatok révén felvirágzott Gepidia, de egységes uralom csak a 6. század végén jött létre. A 6. század végén a gepidák elfoglalták Sirmium városát, ide helyezték át központjukat és további kelet-római területeket foglaltak el. Bizánc megvonta az éves segélyt és szövetséget kötött a longobár- dokkal, jelentős területeket biztosítva számukra. A két germán nép, a longobárd és a gepida majd 30 évig háborúzott egymással, melyben a gepidák gyakran vereséget szenvedtek a longobárd lovassággal szemben. Az elfoglalt kelet-római területeket elvesztették, csak Sirmium városát tarthatták meg, ahol királyi udvar alakult ki, itt verték a Kárpát-medence első kora középkori ezüstpénzét is. Később Bizánc a longobárdokkal is felrúgta az egyezséget, így azok új szövetségeseikkel, az avarokkal a gepidák területére törtek. A gepida hadsereg megsemmisítő vereséget szenvedett, királyuk elesett, a kincstárukat Bizáncba menekítették, a lakosság Itáliába vándorolt. Az avar megszállás alatt Gepidia megszűnt, kisebb erdélyi központok élték csak túl, a 7. századra azonban ezek is beleolvadtak a környezetükbe. A feltárt gepida kincsek közül a legértékesebbek az Erdélyben földbe rejtett aranykincsek, az ún. szilágysomlyói régészeti leletként váltak ismertté.
